Már az egyiptomiak is termesztették, tőlük vették át a görögök és a rómaiak. Ázsiában, és a Távol-Keleten honos évelő növény, nálunk a XVI. századtól közkedvelt, a kolostorkertek nagyra becsült növénye volt.

A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, évelő növény. Két változatát - a francia és az orosz tárkonyt - termesztik. Hazánkban, mivel illat- és zamatanyaga gazdagabb, kizárólag a francia tárkonyt ültetik.

Gyökérzete tarackszerű, szára 60-100 cm magas, elágazó. Levelei 3-8 cm hosszúak, 0,5-1,2 cm szélesek, simák, szálasak, lándzsásak, hegyesek. Fészkes virágzatai dúsan szétágazó bugában állnak, a virágok sárgásbarnák, augusztus-szeptemberben nyílnak. Átható fűszeres illatú, az ánizshoz hasonló, enyhén csípős ízű esztragol-tartalmú.

Mivel a francia tárkony ritkán érlel magot, tőosztással szaporítják.60 X 60 cm sor és tőtávolságra ültetik. Célszerű a telepítést ősszel végezni, és a töveket alaposan beöntözni. A meleg fekvésű, kissé nyirkosabb, tápdús, közép kötött talajokat kedveli.

Leveles hajtásait virágzás előtt érdemes szedni, 8-10 cm-re a tőtől érdemes learatni.

A drog (Dracunculi herba) illóolajat (esztragol), cseranyagot, keserűanyagot tartalmaz.

Teája vesetisztító és epehajtó, étvágyfokozó hatású.

Fűszerként salátákhoz, levesekhez (zöldborsó, bab, burgonya), mártásokhoz, húsokhoz (baromfi, bárány birka) is használhatjuk. Kitűnő ízt ad a hal- és tojásételeknek, és pácleveket is feldobja. Eltehetjük ecetben és száríthatjuk, hogy télen se hiányozzon a kamránk polcáról.