Családunk házi koboldja 2011. 08. 15-én, éjjel 22 óra 25 perckor érkezett.

Már akkor mindenkit megdolgoztatott maga körül, aki a szülőszobán, vagy azon kívül éppen arra járt. Nem számított, hogy családtag, dúla, szülésznő, -orvos, intenzíves, vagy épp mentős. A lényeg az volt, hogy mindenki árgus szemekkel figyelte Őt, - majd 45 percig küzdve - míg végre hajlandó volt levegőt venni.

De nem hazudtolta meg a tőlünk kapott keresztnevet. Boróka, ugyanis nem csak egy fűszer, - mellesleg az egyik kedvencem - de a "Hétpettyes lovag" című mese hercegnője is, aki szembeszáll a gonosz királlyal, hogy megmentse a hangyák bátor népét.

Hát a lányom derekasan küzdött. Nem csak a születéskor, de utána is, több mint egy évig, így most elmondhatjuk, hogy teljesen egészséges.

Közben persze egy percig sem felejtett el igazi kis koboldként viselkedni, és feje tetejére állítani az egész családot.

Mióta papírunk van róla, hogy egészséges, egyszemélyes kis "bűnszövetkezetté" lépett elő, érezvén, hogy már nem lessük minden rezdülését.

Teljes mellszélességgel tevékenykedik tavasz kezdete óta a kertben, mindent megfigyel, és azonnal cselekszik.

Első lépése volt, hogy segített nekem gyomlálni. Mivel látta, hogy mi ezt hogyan végezzük, úgy döntött, hogy rögtön a legnagyobb "gyomokkal" kezdi, és neki állt kigyomlálni a növekvőben lévő íriszeim levelét. Sértett bőgéssel vette tudomásul, hogy sokadik próbálkozását sem díjazom, és minduntalan a kert egy távolabbi füves pontjára helyezem át működési területét. 

Idei tavaszom legszebb pillanata volt, mikor megjelentek a tavaly a földben hagyott hagymák kis hajtásai a veteményesben. Minden nap meglestem, hogyan növekednek, és már a számban éreztem az idei első újhagymák ízét. Egészen addig, amíg szorgos koboldom újfent be nem vetette gyomlálási tudományát a hátam mögött. A kis gengszter kivárta, amíg a férjemmel mindketten hátat fordítunk, és annyira elmerülünk a munkában, hogy fel sem tűnik az ő ténykedése. Mire felocsúdtam, hogy túl nagy a csönd a hátam mögött, az összes hagymám levelét letépkedte és akkurátusan kihajigálta az ágyás szélére. Felemelő pillanat volt... Legalább is neki, mert úgy kaptam föl a hagymaágyás maradékából, mintha röppályára készülnék állítani a Föld körül.

Hát nem sok hiányzott hozzá.

Majd egy órás ásás következett, mire minden kis hagymát kiszedtünk. Estébe nyúlóan tisztítottuk, megmostuk, majd egy nagyobb vödörben a hűtőbe raktároztuk el gyermekünk művének maradékát. Ezután két napig a "Hypolit" klasszikus mondatát idézgettük, mivel kínunkban a hagymához is hagymát ettünk. :)