Minden anya életében eljön az az időszak, amikor kénytelen drága gyermekét bevonni a konyhai munkába. A szerencsések akkor, amikor a gyerek kiköveteli. Azonban itt is van nehezítő tényező, mert az nem egyszer megesik, hogy a drágaság még alig múlt 17 (hónap!), és már a konyhában gyakorolja "kontárkodási hátramozdító" szerepkörét.

Az én kis koboldom legalább is akkor kezdte.

Késő délután némi késéssel álltam neki egy dupla adag, finom köményes, káposztás pogácsa elkészítésének és kisütésének, mivel drága férjem csak ekkor tudta rólam leoperálni a lányunkat. Bevonultak a nappaliba játszani, én meg fellélegezvén az egész napos elnyomás alól, kellő lendülettel vetettem bele magam a kelt tészta összeállításába.

Majd 15 perces tészta püföléssel, és fél óra kelesztéssel később, már a feltüzelt sütő mellett melegedtem. Sodrófát ragadtam a böhöm méretűre nőtt, dinsztelt káposztával turbózott tésztára, hogy villámgyorsan, még a gyerek vacsoráztatása előtt kiszaggassam, és a tepsibe rámoljam a pogácsákat, egy újabb kelesztésre, amikor az egyetlen koboldunk hangos tiltakozásba fogott, és a nadrágom kezdte rángatni.

Apa újfent letartóztatta, majd a nappaliba cipelte, de már késő volt. A gyerkőc kiszúrta a nagy lehetőséget, és hangos bömböléssel adott nyomatékot kíváncsiságának. Így visszasompolyogtak a konyhába, hogy szemrevételezzék a készülő remekművet.

gondolom, nem kell ragoznom, hogy őfelsége I. Bogyó nem érte be a bámészkodással. Így kénytelenek voltunk széket tolni a munkapadhoz, és az apró kezek lecsutakolása után, már vigyorogva gyúrhatta a tésztát.

Nagy élmény volt!

Először is, kiderült, hogy a lány őstehetség. Na nem a tésztagyúrásban, hanem a megkaparintott gombócok háta mögé dobálásában.

Másodszor a páromról is kiderült, hogy szenzációs ritmusérzékkel kapja el a levegőben repkedő gombócokat, és eközben még a lányát is, amikor a kisasszony egy merész oldalsasszéval majdnem lebucskázott a székről.

Fél óra jókedvű játék (mármint Bogyó), és izzasztó kapkodás (naná, hogy a szegény szülők) után,  a kobold kissé elfáradt, így hajlandóságot mutatott, hogy a tényleges tésztagyúrást is kipróbálja. Osztatlan sikert aratott vele.

Így tetemes késéssel ugyan, de a pogácsák kisültek, és újra kezdődhetett a játék. A különbség csak annyi volt, hogy ezúttal a két éhes szülő dobálta a levegőbe a forró pogácsákat, hogy össze ne égesse a kezét. A gyerek pedig gurgulázó kacagással vette tudomásul, hogy megint sikerült valamit tanítania nekünk.