Ezen a héten még maradok a kapros ételeknél, mivel kicsit kurtára sikeredett a múlt hetem. Bőven maradt recept, amiből a főzések után válogathatok, így nem csak a készülő fűszerkönyv, de a blog is gyarapodhat.

A hétvégén éjszakákba nyúlóan dolgoztunk a fűszerkönyvön. Ha sokáig dolgozom, rajtam mindig kitör a rágcsálási hajlam, és a legjobb levezető egy nagy adag kovászos uborka. Imádom a savanykás, kapros, fokhagymás, ropogós ízét. Az egyetlen "probléma", most mér nem csak a párom ropogtat velem szívesen, de a lányom is örökölte a kovászos ubi imádatomat.

Így most már legalább 3 nagy üveggel kell kezdenem, az eltevést, hogy másnak is jusson pár darab, ha enni támad kedve.

Az idén egy kissé másképp készítettem el, mivel kihagytam a szárazon dunsztolást, és a melegre való tekintettel, csak a napfény "gyógyító" sugarait vettem igénybe. Így is elkészült két nap alatt.

Hozzávalók:

3 db 5 literes befőttes üveg, tisztára sikálva

kb. 8 kg uborka, igyekezzünk egyeneseket válogatni a piacon, mert így könnyebb dolgunk lesz vele

3 nagy csomag kapor

3 kisebb szelet kenyér

9 gerezd fokhagyma

víz, só, ecet (10 százalékos)

Az uborkákat alaposan megmossuk, és megsikáljuk. Én erre a célra egy kis körömkefét tartok itthon, ezzel könnyebb a zöldségeket tisztára mosni. Ebben a műveletben a lányom is tetemes részt vállalt az idén. Ha más is kis kobolddal főz otthon, akkor itt be kell iktatni egy röpke szünetet, míg az aprólékot száraz ruhába bújtatjuk, mert tutira derékig vizes lesz a csemete, még akkor is, ha esőkabátban áll neki segédkezni.

Ezután az uborkák mindkét végét bevágjuk, a két oldalon egymásra merőlegesen.

Jöhet az üvegbe pakolás, ami szintén remek muri a gyereknek, mert az apró kezével játszva dugdossa az uborkákat az üvegbe.

Tehát. A kapor felét az üveg aljára tesszük, egy gerezd fokhagyma társaságában, majd jöhet a segéderő, és egy sor uborka kerül az üvegbe. A mi dolgunk, csak a rendezkedés, és hogy egy uborkával, vagy egy kapor szárral beszorítsuk az üvegbe kerülő zöldségeket.

Jöhet a második sor, ami alá bedobom a maradék két gerezd fokhagymát, aztán az egészet felülről is leszorítom a maradék kaporszárral.

Miután az összes üveggel végeztünk, mindegyik üveget feltöltöm vízzel, majd a vizet egy nagy fazékba öntöm. Az üvegek tetejére teszek egy-egy kis szelet kenyeret. Minden üvegre 3 evőkanál sót, és 3 evőkanál ecetet számolok. Felforralom a sós, ecetes levet, majd a uborkákra öntöm.

Eddig minden évben lekötöttem az üvegeket, de mint tudjuk a jó pap holtig tanul, így most megfogadtam egy kedves szomszédasszonyom tanácsát, és csak leborítottam az üvegeket egy-egy kis tállal, hogy az uborkalé tudjon forrni. Így nem kellett állandóan cserélgetnem az üvegek tetején a fóliát.

A három üveget száműztem a teraszra, és két nap múlva pakolhattam is át, a finom kovászos uborkákat dobozokba, hogy a hűtőbe tehessem arra a pár napra, amíg fel nem faljuk az egészet.

Persze házi főkóstoló koboldomnak nem számított, hogy még szinte forró volt a termés, amikor begyűjtöttük a teraszról. Azonnal megvámolta szó szerint még melegében a kovászos uborkákat.