Ha a nagymamámra gondolok, akkor a kürtős kalács és a hársfa illata a legelső, ami beugrik. De a tárkony enyhén csípős, ánizsos aromája is meghatározóan ott kering a levegőben. A kertemben most kezd igazán terjeszkedni az a három tő, amit pár éve elültettem, és mivel tavaly már ecetben is eltettem, hogy a téli hónapokban se kelljen nélkülöznöm a ragukból és a leveseimből, így idén már bátrabban fogtam hozzá a betakarításhoz. A recept rém egyszerű.

Végy egy kisebb befőttes üveget, mosd el alaposan, tömd tele tárkonylevéllel és öntsd fel ecettel. Zárd le az üveget, várj úgy egy hónapot, és már használhatod is.

Én többnyire a leveseimbe teszem, egy kevés ecettel együtt, de használtam már salátaöntetbe, vagy pácoláshoz is.

Ha frissen használom, akkor a családi kedvenc a háromszorosan fűszeres tepsis krumpli, aminek idén már az újkrumplis változata is sikert sikerre halmozott.

A tárkony tehát, az én kertembe és konyhámba erdélyi közvetítéssel érkezett, a nagymamám által. Így számomra nem csak egy fűszernövény, de illata összeforrt a régi mesékkel, Erdéllyel, és késő estébe nyúló beszélgetésekkel. Ez volt az első a fűszernövények közül, amit a lányom megszagolt, és még most is, ha a teraszra lép, rohan tépkedni, szaglászni a leveleit.