Néha megesik, hogy az ember lányának egy délután alatt sacc / kb. 80 palántát le kell ültetnie - mert reggel nem bírt a nagy természetével, és a fél piacot felvásárolta.

Ilyenkor jól jön a gyerek babakádja, amit teleengedhetünk vízzel, hogy megkíméljük a család férfiemberét a vízhordó csacsi szerepétől. Így aztán babakád kihurcol, slaggal feltölt, palánta kicipel, és már kezdődhet is a nagyszabású ültető parti...

Azaz mégsem. Előbb egy apró kitérő, és rengeteg játék, amíg sikerül Boróka figyelmét elterelni a palántahegy vízkészletéről. Röpke fél óra, és már a kert egy távoli pontján tépkedi teljes átéléssel a füvet, így fellélegezhetünk, és nekiláthatok a gödrök és a palánták összepárosításának.

Kezdetben még lopva a gyerekre sandítunk, de mivel magasról tesz ránk, felhagyunk a folyamatos megfigyeléssel, és igyekszünk elérni, hogy még napnyugta előtt befejezzük az ültetést. Apa néha még lopva a nőszemélyre sandít, mivel nem bízik benne egy pillanatra sem, -na jah, a tapasztalat és az évek :) - de aztán megnyugodva nekilát az előző vetemény gyomlálásának.

Csak a szemem sarkából érzékelem a száguldva totyogó, két maréknyi füvet, gizgazt szorongató lányomat, de mire fordulok, már gyönyörteli képpel szórja zsákmányát a palánták vizébe. Úgy döntök, nem háborgatom. A sarkamra ülve szemlélem döntésem következményeit.

Újabb két maréknyi gaz landol a vízben, némi pásztortáskával, és elvadult citromfűvel megspékelve - készül a gyógyfürdő.

Aztán a kis gazfickó úgy dönt, minek hordja olyan messziről a gyomokat. Elvégre fő a gyorsaság, - mielőtt még apa észreveszi, és a teraszra toloncolja - hát fogja magát, és az ágyás széléről pár maréknyi földet dob a zöld füvekben tobzódó babakádba.

Mire ugranék, hogy megállítsam, már késő. Kezd a víz színt váltani, és a benne lévő "zöldes barnás trutymó" egy kiadós pakoláshoz hasonlítani. Koboldom is így gondolja, mert mire odaérek, átszellemült arccal, könyékig merül a zavaros lében, majd apró kezeivel - ahogy tőlünk tanulta - megmossa az arcát...

Leszidni, fölrobbanni, semmi értelme. Így mire végzünk az ültetéssel, egy életre bebiztosítja magát az öregedés és a ráncok ellen. No meg a szúnyogokról is tudhat valamit, mivel egyedül ő ússza meg a csípések özönét. Nos abból kiindulva, amennyi citromfüvet magára dörgölt sárral keverve, nem is csodálkozom.

Befelé menet csak addig tart a hangos méltatlankodás, amíg rá nem jön, hogy apa egyenesen a fürdőszobába viszi, és kezdődhet elölről a pancsolás. Még az sem zavarja, hogy a sáros fűkatyvasz helyett "kénytelen" beérni az illatos habfürdőjével.