Szeretem az aromáját, mely valahol a petrezselyem és a zeller között helyezkedik el. Akár egy húsleves, akár húsgombóccal kiegészített zöldségleves készül itthon, mindig bele kerül pár szál zöld, egészben, vagy apróra vágva.

Tavaly ültettünk először, de nem igazán találtam el a neki megfelelő helyet. Pár satnya levélen kívül nem igen hozott mást. Idén naposabb ágyásba került, és most csak úgy ontja a zöld leveleket. Ha szárítani még nem is tudok belőlük, de a leveseimben végre frissen kerülhet bele ez a finom aromájú fűszer.

a leveseken kívül eddig salátákban és főzelékekben is próbálkoztam vele, mindkettőben nagyszerűen megállja a helyét.

Most hogy végre a gyerek is alszik, nekiláthattam az elmaradt szöszmoly pótlásának. Íme az eredmény:

Hozzávalók:

40 dkg édes vajas keksz

15 dkg olvasztott vaj

25 dkg mascarpone

2 dl habtejszín

3 púpozott evőkanál mandulaliszt

1 ek gyümölcscukor

1/2 citrom reszelt héja

5 szelet cukorszirupban eltett gyömbér

2 ág citromfű

1 banán

A keksznek egy nyújtófával estem neki. Mindenkinek ajánlom, mert kiválóan orvosolja a felgyülemlett stresszt. Ezután a mandulaliszttel és az olvasztott vajjal összeforgattam, majd sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába gyömöszöltem, és egy jó órára a hűtőbe száműztem.

Ezalatt felvertem a tejszínt, a gyümölcscukorral, és hozzákevertem a mascarponét. A gyömbérszeleteket apróra vágtam, akár csak a citromfű megmosott leveleit, és a krémbe forgattam. Hozzáöntöttem egy evőkanál cukorszirupot, és a villával összetört banánt.

Az egész krémet a mandulás kekszes alapra kanalaztam, elsimítottam, és már mehetett is vissza a hűtőbe.

Ha az ember este későn készíti, reggelre tökéletesen fogyasztható.

De ez nálunk sajna nem kivitelezhető. Jó, ha a torta fele megéri a reggelt a hűtőben. :)

Elnézést mindenkitől a hétvégi csöndért, de csöpp koboldunk minden tervet felborított. Sajnos a fogzás "gyönyörei" elkerülhetetlenek, és Bogyónak most nagyobb szüksége volt ránk mint eddig.

Ígérem, holnap bepótolom a hétvégi elmaradást, addig is szép estét mindenkinek. :)

Előző heti megfejtések:

1. Izsóp

2. Koriandermag

3. Citromfű

Ezen a héten csak egy feladvány van. Vajon ki lesz a következő hét főszereplője?

Néhány információ róla:

Egyiptomban már fűszernövényként termesztették. Görögök, majd a rómaiak tanulták meg a termesztését. Ők hozták Pannóniába, ahol termeszteni kezdték. Levele vizelethajtó, gyökérzete epekő oldó hatású teakeverékek alkotórésze. Főként leveseket fűszereznek vele, egyik fő alkotó alapanyaga a Maggi típusú fűszerezőszereknek.

Várom a megfejtéseket! :)

Életem legszebb élménye, mikor az alig három éve vásárolt, vadiúj fűnyíró negyedszerre is bemondta az unalmast, és újfent fűkaszát kellett ragadni a majd 300 négyszögölnyi fűtengerre.

 A lányom lazán állva eltűnt a fűszálak között, és csak a viharszerű hajladozásból sejtettük, merre rohangászik csöpp utódunk.

Nos a fűkasza, egy vállalkozó szellemű ismerőssel a másik végén egy szépnek ígérkező, esős reggel után megérkezett, és a tengerként hullámzó fű, kontra fűkasza összecsapásban az utóbbi diadalmaskodott. Nekünk már "csak" a learatott termés összesöprése, kupacolása, és komposztra szállítása maradt.

Büszke voltam magamra, hogy elöl mindent szépen összehúztam, és még a lányom is lefoglalta magát, mivel egy percre sem zavart közben... Fel kellett volna tűnjön az a hatalmas csönd a hátam mögött. De én csak a kis kobold lelkes szuszogását hallottam, ahogy vadul dolgozva elfoglalja magát, közben pedig magasról tesz rá, hogy mit csinál az anyja.

Mikor végre a jól végzett munkától fáradtan a hátam mögé néztem, egy pillanat alatt megállt bennem az ütő. Nem láttam mást, csak az édes kis kobold munkától kipirult, fáradt, de ragyogó tekintetét. Fűkupacot bezzeg egy darabot sem. Az én apró lelkes segítőm ugyanis minden egyes, szépen feltornyozott kupacot aprólékos műgonddal, marékszám szórta szét, természetesen bőven jutott a fejére, és a ruhájába is a belőle. Azt azonban a mai napig nem tudom kitalálni, hogy a pelenkájába, hogy a búbánatba sikerült begyömöszölnie, a nadrágján keresztül azt a majd félmaréknyi gyomot, amit fürdés előtt eltávolítottunk belőle.

Így a gyerek délutáni alvásidejét megünnepelhettük, egy újabb söprögetéssel.

A hátsó kertrésznél már szemfülesebbek voltunk. Mivel hétvégére lecsaltuk a szüleimet, és egy ebéd ellenében bepaliztuk őket, egy kis fűsöprésre, persze unokai segédlettel.

Elismerem, így sokkal mókásabb volt szemlélni a totyogó kobold működését, és legalább lefáradt annyira, hogy etetés után villámgyorsan elaludt az ágyában.

a nyári melegre való tekintettel, ma a citromfüvet italokhoz használtam. Mindkét hőmérsékletű variációt leteszteltük, és sikeresen vették az akadályokat.

A hideg variáció a páromnál, és a lányomnál aratott osztatlan sikert, míg a meleg változat inkább nekem ízlett, bár a lányom mindkét oldalról örökölte az ízlését, hiszen a teásbögrémbe is jócskán belekortyolt.

Íme a két variáció!

I. Jeges citromfüves, mentás limonádé

Hozzávalók:

Menta és citromfű levelek, megmosva

1 citrom, megmosva

Gyümölcscukor

Víz

Az illatos, aromás leveleket a kancsóba dobtam, a citrom héját vékonyan meghámoztam, majd a kicsavart levével együtt a kancsóba borítottam. Rászórtam a gyümölcscukrot, majd egy kissé megtörtem a leveleket. Ezt akár egy fakanál nyelével is meg lehet oldani. Fel lehet önteni ásványvízzel, akár buborékossal is, attól függően, mivel szeretjük. Én most a szénsavmentes változatot készítettem, mivel gyerek van a háznál, és mindenbe bele kell ütnie a pici orrát, amit a nagyok fogyasztanak.

Ha nincs pici gyerek, akkor tovább tuningolható pár jégkockával, vagy akár a hűtőbe is tehetjük, és lehűthetjük fogyasztás előtt.

II. Forró citromfűtea, szirupban eltett gyömbérrel.

Hozzávalók:

pár szelet cukorszirupban eltett gyömbér (ha nincs, jó a friss gyömbérszelet is)

Citromfűlevelek, alaposan megmosva

A leveleket és a gyömbért, kevés sziruppal kancsóba tesszük, és felöntjük forrásban lévő vízzel. Pár perc és fogyasztható.

Most, hogy befejeztem az írást és a feltöltést, már csak a kiürült kancsók állnak az asztalon. :)

Aki édesen szereti, várja meg amíg langyosra hűl, és mézzel, citromlével ízesítheti.

a szombati szöszmolyban pedig érkezik a beígért sütemény receptje is!

Már a görögök és a rómaiak is használták, hazánkban mégis kevéssé ismert fűszer. Számos helyen termesztik. Honos Kis-Ázsiában, Közép- és Dél-Európában, a Földközi-tenger környákén is. Hazánkban vadon is megterem, főként erdős, sziklás, cserjés helyeken. Gyógynövényként nagyobb területeken, mézelőként pedig sok helyen kertekben termesztik.

Az ajakos virágúak családjába tartozó, kellemes, citromra emlékeztető illatú évelő növény.

Gyökértörzse elfásodó, tarackok erednek belőle, ezeknek a végén fejlődnek a föld feletti hajtások. szára 50-100 cm magas, bokrosan elágazó, négyoldalú. Levelei átellenes állásúak, nyelesek, tojásdad alakúak, hegyesek, szélei csipkés-fűrészesek. A levelek válla ék alakú, vagy lemetszett, fonákukon az erek mentén gyéren szőrözöttek. Virágai a felső levelek hónaljában tizesével-huszasával, álörvökben helyezkednek el. bimbósan sárgák, majd nyílás után fehér színűek. Termése makkocska, kb 2 mm hosszú, tompán háromélű, barna színű.

Szaporítása történhet magvetéssel, palánta neveléssel és tőosztással egyaránt. 15-20 évig is élhet. Cserépben és szabadföldben egyaránt termeszthető.

A növénynek a levelét, és a 4 cm-nél nem hosszabb, virágos, leveles hajtását lehet gyűjteni. Frissen és szárítva egyaránt fel lehet használni. rövid ideig, 40-50 fokot nem meghaladó hőmérsékleten célszerű szárítani. Beszáradási aránya 5:1.

A drogok (Melissae folium; Melissae herba) illóolajat (citronellál, citrál, geraniol, linalool), cseranyagot, keserűanyagot, nyálkát, kávésavat tartalmaznak, ízük aromás, illata a citromra emlékeztet.

Teája ideg és szívnyugtató, idegerősítő, görcsoldó, emésztést serkentő, epeműködést segítő.

Használható süteményekbe, krémekbe, mártásokhoz, halételekhez, salátákhoz, gyümölcsleveshez és kompóthoz.

Eheti fűszernövényem nem is lehetne más, mint a citromfű. Imádom az illatát, az ízét, de még a szél is az ő nótáját fújja...

Mindenhová elviszi a magjait, és nem győzök tavasszal ásót és kapát emelni a frissen megjelenő telepei ellen. Szerencsére kiderült, hogy a főzete nem csak gyógyteának kiváló, de ideális permetszer levéltetvek ellen. Így most egy helyet előlépett az itthoni rangsorban, és nem a komposzton végzik a kiásott tövek.

Én először mint gyógyteával ismerkedtem vele, aztán jöttek a finomabbnál finomabb jegyes teák, limonádék, majd a forró gyömbéres, citromfüves karácsonyi italok. Majd bekéredzkedett a süteményeim krémjeibe, önteteibe, végül a húsos fazekamba is.

Nyár lévén igyekszem szolgálni a héten egy jeges itallal, de mint tudjuk, a melegben a legjobb a forró ital, mert az lehűti a szervezetet, így lesz egy forró variáció is. Persze fogok egy sütemény receptjével is szolgálni az édesszájúaknak.

De ha valakinek sem ideje, sem kedve sütögetni, és nem rajong a teákért, akkor a legegyszerűbb, ha az apróbb leveleket a jégkocka tartóba dugja, felönti vízzel, és lefagyasztja. Így akár egy citromkarikával karöltve, az egyszerű ásványvizet is feldobja.

Szeretek sütni. Főként kenyereket és pizzákat, és igyekszem mindegyikbe belecsempészni valamilyen zöldfűszert.

Ma házikenyérre támadt kedvünk, nekifogtam, és természetesen az egyik fűszernövény ezen a héten az oregánó.

Hozzávalók:

40 dkg VitaMill Graham búzaliszt

20 dkg VitaMill Univerzális búzaliszt búzacsírával

1 dl tej

1 teáskanál cukor

1 kávéskanál só

3 dkg élesztő

2 evőkanál olaj

2,5 dl langyos víz

8 nagy levél zsálya

3 nagy ág oregánó levelei

Az élesztőt megfuttatjuk a cukros, langyos tejben. A liszteket összekeverjük a sóval, majd mélyedést készítünk, és beleöntjük a felfuttatott élesztőt. Hozzáadjuk az olajat, majd kézzel, vagy géppel kidagasztjuk, attól függően, hogy van-e gépünk, vagy esetleg kedvünk. Közben hozzáadagoljuk a vizet.

Mivel ma kissé sűrű napom volt, így a gépre kellett szavaznom, pedig kézzel sokkal jobb móka.

10 perc gépi munka után lisztezett deszkára borítjuk a tésztát és a megmosott apróra vágott fűszerleveleket beledolgozzuk jó alaposan.

Kilisztezzük a kelesztőtálat, és visszatesszük a fűszeres kenyértésztát. lefedjük, és kb. 20-25 perc alatt duplájára kelesztjük.

Közben a sütőt 200 fokra előmelegítjük.

Kelesztés után még egyszer átgyúrjuk a tésztát, majd a szilikonos sütőpapírral borított lemezre tesszük.Bevágjuk egy kissé a tetejét, bekenjük vízzel, majd az előmelegített sütőbe toljuk.

35-40 perc sütés után kivesszük, rácsra tesszük, újra bekenjük vízzel, letakarjuk egy tiszta konyharuhával, és így hagyjuk kihűlni.

Ma egy kicsit lusta voltam, és a főzésen meg a takarításon kívül nem igen volt kedvem ügyködni a konyhában. Így a mai szöszmolyunk egy régi repedt bögre, egy év eleji nyakláncból és spárgából készült makramé, és egy polctartó vas lett.

Férjem még előzőleg lefestette a polctartó vasat, és felgyötörte a falra. Rátekert egy acélkarikát, és már készen is volt az alkalmi virágtartó.

A bögrét megtöltöttem földdel, beleültettem a kis lobélia tövet, majd a csap alá dugtam és alaposan beöntöztem. Ezután már mehetett is a makramé tartóba, amit egy elszakadt nyaklánc műanyag gyöngyeiből, és egy tekercs spárgából készítettem.

Az egész akciót csak a lányom bánta, aki ezidáig a makramét bitorolta, mint rágcsát. Ezeken a gyöngyökön rágódott, ha beindultak a fogacskái. Cserébe kiengeszteltük egy másik rágókával, így lemondott a becses darabról a közjó javára.