Már a görögök és a rómaiak is használták, hazánkban mégis kevéssé ismert fűszer. Számos helyen termesztik. Honos Kis-Ázsiában, Közép- és Dél-Európában, a Földközi-tenger környákén is. Hazánkban vadon is megterem, főként erdős, sziklás, cserjés helyeken. Gyógynövényként nagyobb területeken, mézelőként pedig sok helyen kertekben termesztik.
Az ajakos virágúak családjába tartozó, kellemes, citromra emlékeztető illatú évelő növény.
Gyökértörzse elfásodó, tarackok erednek belőle, ezeknek a végén fejlődnek a föld feletti hajtások. szára 50-100 cm magas, bokrosan elágazó, négyoldalú. Levelei átellenes állásúak, nyelesek, tojásdad alakúak, hegyesek, szélei csipkés-fűrészesek. A levelek válla ék alakú, vagy lemetszett, fonákukon az erek mentén gyéren szőrözöttek. Virágai a felső levelek hónaljában tizesével-huszasával, álörvökben helyezkednek el. bimbósan sárgák, majd nyílás után fehér színűek. Termése makkocska, kb 2 mm hosszú, tompán háromélű, barna színű.
Szaporítása történhet magvetéssel, palánta neveléssel és tőosztással egyaránt. 15-20 évig is élhet. Cserépben és szabadföldben egyaránt termeszthető.
A növénynek a levelét, és a 4 cm-nél nem hosszabb, virágos, leveles hajtását lehet gyűjteni. Frissen és szárítva egyaránt fel lehet használni. rövid ideig, 40-50 fokot nem meghaladó hőmérsékleten célszerű szárítani. Beszáradási aránya 5:1.
A drogok (Melissae folium; Melissae herba) illóolajat (citronellál, citrál, geraniol, linalool), cseranyagot, keserűanyagot, nyálkát, kávésavat tartalmaznak, ízük aromás, illata a citromra emlékeztet.
Teája ideg és szívnyugtató, idegerősítő, görcsoldó, emésztést serkentő, epeműködést segítő.
Használható süteményekbe, krémekbe, mártásokhoz, halételekhez, salátákhoz, gyümölcsleveshez és kompóthoz.